„Egy kis plusz”

 

Ha van valami az életemben, amire büszke vagyok, az a gyermekeim. Mindegyikük csoda és kihívás, mindegyiknek különleges helye van a szívemben, mindegyikük a maga módján segít előrehaladni az életben. De be kell vallanom, hogy Pablo minden kategóriában bajnok.

Pablo a négy testvér közül a legfiatalabb, és van „egy kis pluszja”: 21-es triszómiával él. Tetszik a gondolat, hogy hoz valamit, hogy afféle jutalom. Pablo ráadásul súlyos szívfejlődési rendellenességgel született, és már több műtéten van túl. Túlélő, olyan életerővel, amelyet sokan megirigyelnének.

Egy „kis pluszos” gyermek édesanyjának lenni annyit jelent, mint állandó adag szeretetet kapni, és megtanulni itt és most élni.

Anyának lenni megváltoztatja az életet. Egy „kis pluszos” gyermek anyjának lenni még egy kicsit jobban megváltoztatja, jó irányba, feltéve, hogy hajlandók vagyunk más utakon járni, és elfelejteni a felesleges összehasonlításokat. Cserébe állandó adag szeretetet kapunk, és megtanulunk tudatosan, itt és most élni. Ez az út apránként épül, sok szeretettel, elfogadással és rugalmassággal. Mint minden értelmes dolog, az út nem könnyű, igényes és gyakran kemény. Ezért fontos, hogy jó támogatást kapjunk.

Fogyatékossággal élő gyermek anyjaként is lehet nagyon boldognak lenni.

Szerencsém volt, hogy a családom és a barátaim jól támogattak, ami nem mindenkivel történik így. És olyan szakemberekkel vehettem körül magam, akik segítettek leküzdeni az elkerülhetetlen akadályokat. Pablo most már felnőtt, és amikor visszatekintek, látom, milyen hosszú utat tettünk meg. Büszke vagyok a családra, amelyet felépítettünk, és mélységesen hálás vagyok. Nem állítom, hogy bárkinek segítek; egyszerűen meg szeretném osztani a saját tapasztalatomat egy 21-es triszómiával élő fiatal édesanyjaként. Igen, fogyatékossággal élő gyermek anyjaként lehet nagyon boldognak lenni. Lehet boldognak lenni egy fogyatékossággal élő testvérrel. Lehet boldognak lenni párként egy fogyatékossággal élő gyermekkel. Lehet boldognak lenni családként, és fejlődni. Nem akarom letagadni a nehézségeket, de kinek nincsenek? Egyszerűen nem töltik ki az életünk egész terét, távolról sem. Életünket apró mindennapi győzelmek töltik meg, amelyeket kétszeres élvezettel élünk meg, mert tudatában vagyunk a jelentésüknek és az árának. És ez mindent megváltoztat.

A következő cikkben a fogyatékosság közléséről írok, ami szülőként rendkívül kényes pillanat, és több figyelmet érdemelne a szakemberek és a környezet részéről.